Pszichodráma made in USA – így csinálják ők

Már két napja alig vártam, hogy leülhessek írni, persze most meg elfogott az aggodalom, hogy hogyan fogom összeszedni mindazt, ami történt. Meg elgondolkoztam, hogy kimindenkinek írom ezt az egészet. Megpróbálok szakmai, de egyúttal érthető, meg persze a történtekhez is hű lenni miközben lényegében nem mondhatok el semmit, ami ott történt; köt a titoktartás.

Szombaton Marylandben jártunk, Laurel nevű városban. Egy fia fényképet sem készítettünk, de nem is ez volt a lényeg. Hétkor indultunk, hogy mindenképp odaérjünk kilencre. PP vezetett, mert én el voltam foglalva azzal, hogy izgultam. Julis (ő a sárga bogárban a GPS) aztán egy óriás kerülővel - de így is kb egy óra alatt - simán odavitt. A fennmaradó 1 órát elnézelődtük a kisvárosban – szigorúan kocsi ablakon keresztül. Visszaköszönt a "született feleségek" és egy kis "Vekerletelep" fíling is.

Jó késős szokásomat már néhány éve vetkőzöm le, így most sikerült elsőként megérkeznem. Egy utolsó integetés a kis sárga bogárban ücsörgő PP-nek és egy nagy lépés a küszöbön át Cathy házába. Kicsit macskaszag van, de nem számít, a lényeg, hogy ez az a hely. A két vezető (Linda Bianchi és Cathy Nugent – ez itt a reklám helye) nagyon barátságosan fogadott, kérdezgettek mindenről én meg a sok válaszolás közepette el is felejtettem kérdezni, pedig így utólag visszanézve, ez az egy alkalmam, kb 4 percem lett volna, hogy megtudjak róluk személyesebb dolgokat is. Összesen négyen voltunk 'trénelnivalók', gyakorlat és tapasztalat szempontjából a 2 hónapostól a 6 évesig.

Ez volt az első tapasztalatok workshopja: először angolul, először idegen vezetőkkel, először két női vezetővel, először olyan csoporttal, ahol nincs a férfi nem képviseltetve egyáltalán és először nemzetközi csoportban (nem csak én voltam külföldi). Ráadásként még erre az egészre először vezettem angolul; merthogy vezettem is, merthogy ez egy kiképző csoport volt és merthogy ha jön a lehetőség, élni kell vele. ..És most már tudom, hogy meg tudom csinálni ! :o)).

Néhány adalék azoknak, akiket a részletek is érdekelnek: fél10től 4ig tartott. Csapatépítés, minimál ismerkedés, normaállítás, elmélet + handout, játék1, processing (szakmai feldolgozás), 1 óra ebédszünet, játék2 minimál rámelegítéssel, processing, zárás. És ez mind belefért az időbe. Ami kimaradt, az a megérkező kör. Az integrációs fázis és a játékok is rövidebbek voltak. Tehát az egymás megismerése nem történt meg, a hangsúly a "hogyan vezessünkön" volt olyannyira, hogy az elején felhívták a figyelmünket, hogy a behozott témák ne egetrengetőek legyenek...érdekes; értem is meg nem is. Jah és a legeslegelején volt egy "szerződés" tanúnak is alá kellett írni, amely szerint mindenki maga vállalja a felelősséget az esetleges lelki sérülésekért. Hmm, itt szükség van erre a pereket megelőzendő.

Nagyon pozitív élmény volt, nagyszerű emberekkel dolgoztam együtt, és ha lehetőségem lenne, tovább is dolgoznék. De nincs és ez persze nem baj, a kapcsolat már megteremtődött.

Óh és még egy érdekesség: Linda a St. E-ben dolgozott több mint tíz évig és nagyon jól ismeri C-t, akihez menni fogok. Nem csak Magyarország kicsi :o).

Egy kis áttekintés a pszichodrámáról egy 2007-es cikkben (értelmes, érthető és átfogó).