Már egy jó ideje készülök rá, hogy feltoljak egy rakat képet és elmondjam, hogy milyen jó dolgok vannak itt, meg milyen hülyeségek is, de ez a mai nap sem az a nap.
Most hétfő este 11 van, dög fáradt vagyok, mert ez a nap kábé csütörtökön kezdődött és holnap estig nem is lesz vége és az egészet áthatja a bűnelkövetés fílingje.
Csütörtök délután én mentem a kislányért az oviba (azaz elősuliba). A sárga iskolabusszal szemben elhaladva gondolkoztam, hogy vajon tényleg azt mondta-e unokatesóm a múltkor, hogy mindegy, hogy a sulibusz után vagy vele szemben érkezel, ha az áll (és ki van hajtva a stop tábla a busz oldalán), akkor meg kell állnod. Nem jutottam a gondolataim végére, mert rámdudált a buszsofőr... nah, akkor már tudtam.. Mivel egy feltűnő színű (= a nagggyon sárga) kocsival voltam, a következő fél órám azzal a morfondírozással telt, hogy vajon rámuszítják-e a serifet, mert bizonyára MINDENKI felismer majd :o$.
Késő este észrevettem, hogy az email, amire több mint 2 hete várok ott integet az inboxomban. Hurrá, megjöttek a papírok, amiket ki kell töltenem, hogy hivatalosan is önkéntes lehessek a St Elisabethben! Este 11kor még játszottam unokatesóm férjének az idegein, hogy légyszi nyomtassuk ki, én kitöltöm, másnap a munkahelyről ők beszkennelik, átküldik én továbbküldöm és még a héten elindulhat a hivatalosítás, ennyi az egész, mi sem egyszerűbb. Nah, másnap érkezett a válasz, hogy nekem valóban - ahogy a papírok egyikén állt, de figyelmen kívül hagytam, mert el sem hittem, hogy ilyet kell - be kell mennem a "Bűnöző ellenőrző hivatalba" (ez a neve: Metropolitan Police Department's Criminal Records Office), hogy ujjlenyomatot adjak. Jelzem, ez már egyszer megtörtént, amikor beléptünk az országba ugye, de az Efbíáj saját példányt akar. Kicsit ideges lettem... a honlapon ugyanis 6-8 hét feldolgozási időt írnak.
Nos, ezután kinyírtam 6 embert; hármat késsel, kettőt pisztollyal és az utolsót egy ágyúval, közelről, mindezt egy fürdőben...álmomban..:) Durva. Aztán a hétvégén mindkét nap Vöröskeresztes tréningen voltam. Mindkét nap kb 3kor végeztem és utána lejártam a lábam a városban. Asszem egy kicsit befordultam a 4 fal között, ideje volt kijutni az utcara. Az utóbbi két-három hétben igazán csak a házimunka és a szakirodalom töltötte ki az időmet. Szóval napsütés, friss levegő és kilóméterek kellettek:) ( Vöröskeresztről majd később beszámolok.)
(Mostantol bocs az ekezetek miatt, de egy masik gepen folytatom).
Penteken hiaba vartam a telefonhivast a korhazbol, hogy megtudjam hogyan tovabb, ha 1. kb 6 het amig elkeszul a jelentes rolam, 2. az uj korhazi szarny megnyitasat ujabb hettel toltak el. Ezt a szarnyat "treatment mall"-nak hivjak, ami annyit tesz, hogy mind a helyszint, mind a terapias rendszert ujrastrukturaljak es en pont idoben vagyok itt, hogy a megnyilo uj cuccokat lassam es hu" de szuper lesz es elobb ne is menjek.
A telefonhivas csak nem erkezett, igy hetfo reggel kicsit frusztraltan indultam a rendorsegre, felkeszulve minden asztalborogatasra (mert csavokam a telefonban ko"bunko' volt, akinel erdeklodtem volna,hogy hogyan lehetne leroviditeni azt a 6-8 hetet).
A kisbicskam - mint mindig es mint minden rendes viziturasnak - persze a taskamban volt, persze ez nem jutott eszembe addig, amig be nem leptem a rendorseg epuletebe, ahol persze atvilagito berendezes volt es persze ha onkent odaadom, akkor sem adjak vissza tavozaskor. Mit lehet tenni ilyenkor?! Mint a rendes ovodas szepen kimentem az epuletbol es a fuves placcon elastam a kincsem. Oh kreativitas, de jo, hogy letezel!! :)
Aztan volt ott minden: "kerdezze mar meg a bal elso ajtonal, hogy milyen papirt adjak maganak, menjen a jobb elso ablakhoz, jah, hogy meg nincs olyan papirja, hat menjen vissza a portara, aztan megint a bal elso ajtohoz, aztan az ablakhoz, adja le a paprjait, ne adja le a paprjait, jah, hogy maga meterben es kilogrammban szamol, oh keremszepen azt itt be ne irja"... szoval megsaccoltak keresztbe is, hosszaba is es vegre kiszabadultam az otthonira tokeletesen emlekezteto lepattant kozintezmenybol.
Okes akkor most mi legyen? Kezemben az ahitott alairt papir, amit be kene szkennelni es elkuldeni a korhazba, illetve be kene telefonalnom, hogy ha mar a varosban vagyok, ne menjek-e el a korhazig es akkor vegre nem csak fantomkent keringenek a rendszerben. Persze az az egy telefonszam meg nincs meg a noteszemben. Gyalog el a konyvtarba, ahol van internet, hurra' (mashol ugyanis nincs, mindenki laptopon es iphone-on nyomja), ott felvilagositottak, hogy inkabb faxoljam, mert a szkenneles nevetsegesen draga lenne, kb 60 dollcsi (12 ezer Ft) es mellesleg ok nem tudnak megcsinalni amugy sem. Szuper.
Rovidre fogom, az a lenyeg, hogy betelefonaltam a St E-be, mondtak menjek azonnal. Ott aztan nem csak adminisztraciot inteztunk, hanem egy "foglalkoztato terapiara" is bebocsatast nyertem. Ezutan talalkoztam az egesz Torvenyszeki pszichiatria fejevel, aki meghivott a holnap reggeli Tanacsulesre, amin eldolnek a sorsok: kinek erositsek es kinek gyengitsek a biztonsagi felugyeletet, illetve, hogy milyen terapiat es gyogyszert kapjanak a paciensek. A szupervizorom teljesen raalltt arra, hogy mindent megmutasson mindenfele terapiat, aka'r a civil szarnyban is, csak lassak es tanuljak minel tobbet. Egyszeruen azt akarjak, hogy ertekesen toltsem el az idomet. O"ru:let! szo' szerint ....
A nap tanulsaga: nehez belenezni egy olyan szemparba, ami mogott nem csak a diagnozist, hanem a torvenyszeki tortenetet is latod; es nem kispalyas...
Most hétfő este 11 van, dög fáradt vagyok, mert ez a nap kábé csütörtökön kezdődött és holnap estig nem is lesz vége és az egészet áthatja a bűnelkövetés fílingje.
Csütörtök délután én mentem a kislányért az oviba (azaz elősuliba). A sárga iskolabusszal szemben elhaladva gondolkoztam, hogy vajon tényleg azt mondta-e unokatesóm a múltkor, hogy mindegy, hogy a sulibusz után vagy vele szemben érkezel, ha az áll (és ki van hajtva a stop tábla a busz oldalán), akkor meg kell állnod. Nem jutottam a gondolataim végére, mert rámdudált a buszsofőr... nah, akkor már tudtam.. Mivel egy feltűnő színű (= a nagggyon sárga) kocsival voltam, a következő fél órám azzal a morfondírozással telt, hogy vajon rámuszítják-e a serifet, mert bizonyára MINDENKI felismer majd :o$.
Késő este észrevettem, hogy az email, amire több mint 2 hete várok ott integet az inboxomban. Hurrá, megjöttek a papírok, amiket ki kell töltenem, hogy hivatalosan is önkéntes lehessek a St Elisabethben! Este 11kor még játszottam unokatesóm férjének az idegein, hogy légyszi nyomtassuk ki, én kitöltöm, másnap a munkahelyről ők beszkennelik, átküldik én továbbküldöm és még a héten elindulhat a hivatalosítás, ennyi az egész, mi sem egyszerűbb. Nah, másnap érkezett a válasz, hogy nekem valóban - ahogy a papírok egyikén állt, de figyelmen kívül hagytam, mert el sem hittem, hogy ilyet kell - be kell mennem a "Bűnöző ellenőrző hivatalba" (ez a neve: Metropolitan Police Department's Criminal Records Office), hogy ujjlenyomatot adjak. Jelzem, ez már egyszer megtörtént, amikor beléptünk az országba ugye, de az Efbíáj saját példányt akar. Kicsit ideges lettem... a honlapon ugyanis 6-8 hét feldolgozási időt írnak.
Nos, ezután kinyírtam 6 embert; hármat késsel, kettőt pisztollyal és az utolsót egy ágyúval, közelről, mindezt egy fürdőben...álmomban..:) Durva. Aztán a hétvégén mindkét nap Vöröskeresztes tréningen voltam. Mindkét nap kb 3kor végeztem és utána lejártam a lábam a városban. Asszem egy kicsit befordultam a 4 fal között, ideje volt kijutni az utcara. Az utóbbi két-három hétben igazán csak a házimunka és a szakirodalom töltötte ki az időmet. Szóval napsütés, friss levegő és kilóméterek kellettek:) ( Vöröskeresztről majd később beszámolok.)
(Mostantol bocs az ekezetek miatt, de egy masik gepen folytatom).
Penteken hiaba vartam a telefonhivast a korhazbol, hogy megtudjam hogyan tovabb, ha 1. kb 6 het amig elkeszul a jelentes rolam, 2. az uj korhazi szarny megnyitasat ujabb hettel toltak el. Ezt a szarnyat "treatment mall"-nak hivjak, ami annyit tesz, hogy mind a helyszint, mind a terapias rendszert ujrastrukturaljak es en pont idoben vagyok itt, hogy a megnyilo uj cuccokat lassam es hu" de szuper lesz es elobb ne is menjek.
A telefonhivas csak nem erkezett, igy hetfo reggel kicsit frusztraltan indultam a rendorsegre, felkeszulve minden asztalborogatasra (mert csavokam a telefonban ko"bunko' volt, akinel erdeklodtem volna,hogy hogyan lehetne leroviditeni azt a 6-8 hetet).
A kisbicskam - mint mindig es mint minden rendes viziturasnak - persze a taskamban volt, persze ez nem jutott eszembe addig, amig be nem leptem a rendorseg epuletebe, ahol persze atvilagito berendezes volt es persze ha onkent odaadom, akkor sem adjak vissza tavozaskor. Mit lehet tenni ilyenkor?! Mint a rendes ovodas szepen kimentem az epuletbol es a fuves placcon elastam a kincsem. Oh kreativitas, de jo, hogy letezel!! :)
Aztan volt ott minden: "kerdezze mar meg a bal elso ajtonal, hogy milyen papirt adjak maganak, menjen a jobb elso ablakhoz, jah, hogy meg nincs olyan papirja, hat menjen vissza a portara, aztan megint a bal elso ajtohoz, aztan az ablakhoz, adja le a paprjait, ne adja le a paprjait, jah, hogy maga meterben es kilogrammban szamol, oh keremszepen azt itt be ne irja"... szoval megsaccoltak keresztbe is, hosszaba is es vegre kiszabadultam az otthonira tokeletesen emlekezteto lepattant kozintezmenybol.
Okes akkor most mi legyen? Kezemben az ahitott alairt papir, amit be kene szkennelni es elkuldeni a korhazba, illetve be kene telefonalnom, hogy ha mar a varosban vagyok, ne menjek-e el a korhazig es akkor vegre nem csak fantomkent keringenek a rendszerben. Persze az az egy telefonszam meg nincs meg a noteszemben. Gyalog el a konyvtarba, ahol van internet, hurra' (mashol ugyanis nincs, mindenki laptopon es iphone-on nyomja), ott felvilagositottak, hogy inkabb faxoljam, mert a szkenneles nevetsegesen draga lenne, kb 60 dollcsi (12 ezer Ft) es mellesleg ok nem tudnak megcsinalni amugy sem. Szuper.
Rovidre fogom, az a lenyeg, hogy betelefonaltam a St E-be, mondtak menjek azonnal. Ott aztan nem csak adminisztraciot inteztunk, hanem egy "foglalkoztato terapiara" is bebocsatast nyertem. Ezutan talalkoztam az egesz Torvenyszeki pszichiatria fejevel, aki meghivott a holnap reggeli Tanacsulesre, amin eldolnek a sorsok: kinek erositsek es kinek gyengitsek a biztonsagi felugyeletet, illetve, hogy milyen terapiat es gyogyszert kapjanak a paciensek. A szupervizorom teljesen raalltt arra, hogy mindent megmutasson mindenfele terapiat, aka'r a civil szarnyban is, csak lassak es tanuljak minel tobbet. Egyszeruen azt akarjak, hogy ertekesen toltsem el az idomet. O"ru:let! szo' szerint ....
A nap tanulsaga: nehez belenezni egy olyan szemparba, ami mogott nem csak a diagnozist, hanem a torvenyszeki tortenetet is latod; es nem kispalyas...
Sok véletlen után idekerültem, és élvezettel olvaslak titeket. :)
VálaszTörlésPuszi Tünde (és Győző is idelesett... :))