Még egy következő hét.

Szerdán megnéztük a Harry Potter legújabb részét. Hát nagyon jó volt. Különösen azért mert egy felmosóvödörnyi pattikukit vettünk hozzá és egy pohár (liter vagy kettő) üccsit. A mozi végén jöttünk kifele és egy automatára lettem figyelmes, amiből mindenféle érdekes dolgot lehet vásárolni. Tudjátok az a fajta amibe betolod az érméket, megtekered és kiesik valami baromság. Takonyban mászó gusztustalan pók, sárkánynak öltözött Micimackó(???), okádék színű pattogó gumilaszti, amivel a szomszéd öreglány ablakát lehet bezúzni, szóval mindenféle tuti cucc. Szóval ott álltak ezek a masinák és kettőre az volt ráírva: Állkapocszúzó(Jawbreaker) Belenézek és mit látok, hát mindenféle színes golyócskákat. Az egyikben pingponglabda a másikban teniszlabda méretű cukrocskák. Ugyanis ezek azok a cukrok amiknek a készítésének menetét oly sokszor láttam a HowIt'sMade c. műsorban. Akkor sem és most - hogy láttam - sem tudtam elképzelni: Ki az aki vesz ilyet. Ha vett, akkor miért eszi meg. Ugyanis ezek tényleg teljes egészében cukorból készülnek. Semmi más mint egy iszonyatosan nagy cukor. No de ismertek... Vettem egyet - a kisebbet - és nekiálltam, hogy elfogyasszam. Első pár percben arra kellett figyelnem, nehogy lenyeljem - mert le még csak-csak lement volna, de hogy jön ki? - egy óra múlva pedig arra nehogy kiköpjem, hisz akkor a mission nem lesz teljesítve. Nem adtam fel, igaz nagyon megszenvedtem azt a három sört amit a cukor szopogatása közben kellett elfogyasztanom.

Csütörtökön elmentünk az "R and " (Air And Space..bocs) múzeumba.

Itt vannak kiállítva a holdraszállás és a repülés relikviái. Láttuk a kompot amivel a holdra szálltak és a Wright fivérek repcsijét is amivel az első métereket repülték az emberek. (Persze ők nem hallottak Münchausen báróról, aki egy ágyúgolyón utazva került az ellenséges vonalak mögé.) Rettenetesen izgalmas volt az egész múzeum. Ide még visszamegyünk és megnézzük a háromdémozit és a szimulátort is.
Egy igazi kaland volt a szombati nap is. Elmentünk ugyanis Amerika egyik legnagyobb és leglátogatottabb barlangjába. Itt is volt elektronikus tárlatvezetőnk, így szinte mindent megtudhattunk a különböző cseppkövekről. Számos érdekességet láttunk. Az első neve Álomtó volt. Ezt igazából nem lehet elmondani, ezt látni kell. A lényeg az, hogy amikor megy az ember akkor egyszer csak egy nagy völgyet lát tele a földről felfelé növő cseppkövekkel. Nézi, nézi, aztán egyszer csak észreveszi, hogy HOPPÁ NEM JUTOTTÁL BE A JÁTÉKBA! A völgy ugyanis nem egy völgy, hanem ott bizony egy hatalmas tavacska van ami - lévén szélmozgás nem igen borzolja felszínét - tökéletes tükröt képezve a plafonról lelógó képződményeket mutatja. Szóval megdöbbentő élmény volt.

A másik érdekesség egy orgona volt. Ez az orgona ott volt benn egy nagy terem közepén és tessék megkapaszkodni, mert nem sípjai voltak, hanem a sok-sok üreges cseppkőre szerelt kalapács segítségével lehet rajta játszani. Szóval minden egyes billentyűhöz a neki megfelelő hangmagasságú cseppkövet megütő kis kalapács volt kötve. Amikor játszanak rajta a terem különböző helyeiről érkeznek a hangok a hallgatóság fülébe. A harmadik érdekesség egy hatalmas vastag cseppkő volt. Ez azért volt érdekes, mert első látásra ugyan nem tűnt fel, de két részből állt. Egy a plafonról lelógó és egy a padlóról felnövő cseppkőből. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy de hát ez nem egy nagy kunszt, elárulom, hogy két egymás mellett lévő kb. 15 méter magas cseppkőről van szó. Tehát nem egymás alatt, hanem egymás mellett helyezkedtek el azok.
Ma pedig egy igazi amerikai pikniken vettünk részt. A zenegépből Elvis szólt. A rácson a hotdogba és hamburgerbe való virsli és hús sült. A gépből 6 fajta üdítőt, ásványvizet, sört és bort is lehetett inni. A gyerekek vízibiciklizhettek, pingpongozhattak, csocsózhattak, felfújható várban csúszdázhattak. Egyszóval minden volt ami egy ilyen partyhoz kell.
Na jóéjszakát.