A megvalósulás (?)

Aztán jön a terv megvalósulása.

Egyelőre pont a közepén tartok. Még minden lehet, nincs veszve remény, de nem biztos semmi. A remény és reménytelenség hullámai el-elöntenek felváltva. Nem is hittem volna, hogy ennyire furcsa lesz "munkanélkülinek" lenni... pláne úgy, hogy én döntöttem így (ahh, és pont ebben a gazdasági válságban...hallom is már visszhangzani..)?!?!?!. Az érzéskavalkád ezáltal válik különösen furcsává.

Szóval nincs biztos hely, ahová mehetnék de legalább már beszéltem élő emberrel, akinek van fogalma a módszerről, amit tanulok. Most kezd alakulni, lesz egy egynapos pszichodráma workshop a mellettünk lévő államban (Maryland), ahol ha összejön 4-5 ember, akkor megtartják.

A kórházas önkénteskedés téma meg úgy alakul, hogy szép lassan nő a bejegyzések (és egyúttal az áthúzgált bejegyzések) száma a noteszemben. Újabb és újabb lehetőségek, nyilvános és mások által javasolt telefonszámok, nevek sorakoznak egymás alatt. Elkövettem a hibát, hogy a jegyzetfüzetembe elölről és hátulról is elkezdtem jegyzetelni (2 nagy téma elválasztása céljából)...ha javasolhatom, ilyet ne csináljatok, mert idővel TUTI eljön a pillanat, amikor próbálsz éretelmesen beszélni a telefonba, százötvenedszerre elmondod, hogy kivagyhonnanésmiért, figyelsz, hogy értsd ő mit mond a speci akcentusával, miközben őrülten keresed a bejegyzést a füzeted első felében, majd a másodikban és magadban ismételgeted a nevet, amit mondott (pl Hi Kate is speaking), hogy sikeresen beazonosítsd, hogy éppen pont melyik intézettől utasítottak vissza..

Utánaolvastam és kiderült, hogy ez a St E kórház egyre romosabb, már alig vannak páciensek, még a honlapját sem találom szal tök gáz... aztán mégis felhívtam és végül sok kapcsolgatás után egy nagyon rendes nőhöz jutottam, aki ugyan pszichodrámát nem, de más kreatív terápiát végez ebben az intézetben. Ezekkel még úgysem találkoztam, szóval egyre jobban tetszik a gondolat, hogy valami újat lássak.