Ki tudja hanyadik hét

Na ez a hét is gyorsan elröpült. Már az elején nagyon izgalmas volt. Hétfőn volt ugyanis a Washingtoni Drupal User Group találkozó. Ide több ok miatt is vágytam. Egyrészt szerettem volna megismerni új drupalos arcokat. Másrészt szerettem volna angolul beszélgetni a kedvenc tartalomkezelőmről. Mióta elolvastam a Behálózva című könyvet tudom, hogy kis világokban élünk. Tudom de még mindig furcsa ezt folyton folyvást megtapasztalni. Eljön az ember ide a világ másik végére és kivel találkozik? Na kivel? El se hiszem, ha más mondja. Na szóval, Orsival kinéztük a helyet ahova menni kell, lőttem térképet, néztem utcafotót aztán elindultunk. Amikor beléptem a helyre már tudtam jó helyen járok, hisz ott vigyorgott Pasqualle. Igazából nem tudom melyikőnk meglepődése volt nagyobb. Az övé vagy az enyém. Miután felszedtük lekoppant állunkat a földről elkezdtünk megismerkedni a több emberrel. Mindjárt Pasqualle mellet állt egy szimpatikus srác aki szintén magyarul köszöntött minket. Elsőre nem csodálkoztam, hisz azt gondoltam Pasqualle valamelyik barátjával jött el a rendezvényre. Csak a találkozó vége felé esett le, hogy mennyire irreális ez a történet is. Ugyanis az történt, hogy amikor Pasqualle jóval előttünk megérkezett elkezdet ismerkedni az emberekkel odajött hozzá ez a srác. Beszélgetésbe elegyedtek amiből megtudta, hogy a srácnak az egyetemi tanulmányai miatt szüksége van legalább egy idegen nyelvre. Emberünk választása a magyar nyelvre esett. :D Szóval teljesen irreális, hogy ott és abban az időben igy összejöjjenek a dolgok. (vagyis inkább lehetetlennek tűnik, de koránt sem az...sőt)Itt vagyunk Orsi, Pasqualle, és én.

Most ugorjunk egy kicsit a hét végére. Pénteken ellátogattam a sulival, vagyis az osztálytársaimmal a SixFlags parkba. Ez egy hatalmas vidámpark tele hullámvasutakkal és mindenféle vásári mulatsággal. Akik nem tudnák én nem igazán szívlelem a hullámvasutat. Már egy jó kis mátrai buszkirándulás után is rosszul vagyok, nem hogy hullámvasút. Brr.. Na a lényeg, hogy ebben a vidámparkban igazából rengeteg hullámvasút volt amit ingyenesen ki lehetett próbálni és rengeteg fizetős baromság. Olyanok, hogy vizelj a körbe és nyerd meg a plüsmacit, dobd a labdát a piros lukba az ezer közül és nyerj egy műanyag gyíkot stb. Igen bátran a többi fiatallal indultam el felfedezni a parkot. Mindjárt az elején egy nagyszerű hullámvasutat próbáltunk ki. Szerencsére nem volt hosszú csak kegyetlen. Azt hiszem utoljára gyermekkoromban ráncigáltak és pörgetek meg így. (ezt akkor azt hiszem élveztem, vagy legalábbis azt hitték azért sikongatok. :D) Profi módon kiszállás előtt egy percet még mozdulatlanul kell ülni. Ez segít viszonylag helyére tenni a dolgokat. Az ég, föld, vízszintes, görbe, kezem, lábam, fejem, hátam egy picit össze volt keveredve ugyanis. Nem mondom, hogy rossz volt, de azt sem, hogy minden nap ezt csinálnám. Mivel üvöltöttem közben nem is volt olyan félelmetes. Elmondani nem lehet, de kb. olyan mint amikor az ember esik le a tizedikről és várja, hogy melyik pillanatban loccsan szét az agyveleje a betonon, vagy szerencséjére csak az egyik végtagját fogja letépni valami. A legtöbben görcsösen kapaszkodtak, nem úgy mint egyik kedves osztálytársam aki széttett kézzel és lábbal élvezte végig az egészet. A mellettem ülő kis csaj nem az e célból kialakított kemény műanyag kallantyút markolta, hanem az ide oda csapódó magatehetetlen fej védelmére kialakított párnás mell és fejvértet. A megérkezés utáni egy percben megpróbálta kiszedni a körme alól a szivacsból kimart fekete darabkákat. Nem sok sikerrel. ;) Felvettem videóra, amin sajnos a sebesség nem látszik. Ott állva kb. 10x nagyobb sebességet érez az ember, benne ülve pedig még annál is nagyobbat. Szerencsére mire végiggondolja az ember, hogy tényleg jó ötlet volt-e felülni erre a szerkezetre már vége is a menetnek. Ezután a srácok valami vízi baromságba ültek be. Erre én még nem tartottam késznek magamat ezért inkább elvonultam és galád módon beálltam a vízágyúk mögé. A parkban ugyanis minden ilyen vizes cumónál volt egy rész, ahol kisebb pénzösszeg bedobása után lehetett vizet spriccelni a szerencsétlen emberekre akik halálfélelmükkel küszködve ülnek a különböző iszonyatos szerkezetekben. A következő egy órát azzal töltöttem, hogy megpróbáljam újrarendezni a gondolataimat miközben bejárom és felfedezem a parkot. Nagy reményekkel indultam a gokartpálya felé, de legnagyobb sajnálatomra a budapesti vidámparkhoz hasonlóan lefojtott, lassú gokartok voltak itt is csak. Azt hittem lassan megyek, de kiderült nem amikor félreállították az előttem totojázó két kiscsávót. Végig padlógázzal és egy kézzel mentem, néha még ásítottam is egy nagyot. A hazafelé tartó három órás úton volt időm átgondolni, hogy szeretem-e én ezt a vidámpark dolgot avagy sem.

Na ilyen volt a hullámvasút



Másnap a vendéglátó családdal (anyuka és kislánya) elmentem a Baltimorei akváriumba. Orsi vöröskeresztes tréningen volt ezért nem jött velünk. Reggel elvittem Őt a metróhoz és mentem vissza, hogy elinduljunk a nagy útra. Washingtontól Baltimore másfél két órás autó útra van. Mivel nem indultunk korán ezért csak délre értünk oda. Kb. háromszor kerültük meg az ajánlott parkolóházat amíg megtaláltuk a bejáratát. Kiderült, hogy három oldalán is van bejárat tehát összesen kilencszer mentünk el a bejárat előtt. Ez azért volt, mert ezen a parkolóházon kis betűkkel míg a szomszéd oldalon jó nagy betűkkel volt kiírva, hogy parkoló. Mi meg csak azt láttuk és oda próbáltunk meg bejutni, ami a csúcsforgalomban nem volt könnyű. Baltimoreban ugyanis - legalább is az akvárium környékén - hétvégén van a csúcsforgalom. Ráadásul éppen aznap volt egy hatalmas manga és képregény hívő találkozó az akvárium melletti hotelben. Körös körül beöltözött fiatalok. Pokemononk, Jokerek és kitudja mi mindenek. Volt nekik fülük, farkuk, szárnyuk, hatalmas fegyverük, szívalakú rózsaszínvirágos kalapjuk meg minden amit csak az ilyen agyament rajzfilmekben lehet látni. Mint később kiderült ez a szálloda legendás az ilyen találkozóktól. Lehetett volna klingonokkal(Startrek) vagy akár rohamosztagosokkal(StarWars) és még sok minden mással is tele az összes utca. Először picit megrökönyödtünk amikor jegyet csak 4 órára kaptunk. Úgy döntöttünk azonban, hogy megvesszük a jegyet és majd csak elütjük valahogy az időt. Szóval ha ide jöttök vegyetek előző nap jegyet az interneten. Szerencsére a kikötőben ki volt állítva három(elvileg négy, de mi csak hármat láttunk) hajó. Egy tengeralattjáró, egy sima gőzös és egy régi vitorlás. Mivel a gőzös nem volt túl érdekes ezért csak a másik két hajóra vettünk jegyet. A tengeralattjárón a hátsó traktusban található torpedóvető kamrából lehetett elindulni. Keresztül mentünk a gépházon, a hálófülkén, ebédlőn és a parancsnoki kabinon. Az elől található torpedóvetőből jöttünk végül fel. Sajnos a tengeralattjárón lévő központi buborékba nem lehetett felmenni és még a periszkópba sem vethettünk egy kósza pillantást. Volt viszont ősöreg konyhás néni, kapitány és két tiszt akik szívesen válaszoltak minden kérdésre. A hajó megtekintése után megebédeltünk a közeli komplexumban. Előttünk egy varázsló tanonc, mögöttünk Joker állt. Kissé hátrébb egy baltásgyilkos csapat várakozott. Szerencsére a pokemonok hamar befejezték az ebédet így le tudtunk ülni. (sajnos iszonyúan hiányos a tudásom mangaügyileg, így nem is próbálok meg többet írni ezekről a hmm... jelenségekről.)
Ebéd után megnéztük a vitorlást. Nagy élmény volt, hisz itt minden szintet végig lehetett járni. Ezek a szintek be voltak rendezve. Kaptunk egy tárlatvezető eszközt, ami egy telefonra hasonlított. A helyszíneken található számot kellett beütni (volt külön gyerek és felnőtt) és már hallgathattuk is mi az amit éppen látunk. Nagyon jópofán volt megcsinálva, mert nem ugyan azt a monoton felolvasó hangot kellett végig hallgatnunk. Minden helyszínen egy-egy újabb emberrel ismerkedhettünk meg a hajóról. Bemutatkozott, majd elmondta mit látunk. Még a megfelelő háttérzaj is mögé volt keverve. Egyszóval nagyon tetszett az egész. Ezzel aztán el is szaladt az idő. Az akváriumban igen szoros programunk volt, mert a belépőn kívül még vásároltunk egy jegyet a delfin sóra és a 4D mozira. Maga a delfin só nem volt valami nagy szám. Legalább is én többre számítottam. Mindösszesen ha ötöt ugráltak a delfinek talán. A legemlékezetesebb jelenet az volt amikor az egyik medencemester kifeküdt a térdig érő vízbe és mellé csúszott két delfin. Aztán az egyik nem bírt magába és szépen belerondított a vízbe. Mint ha mi sem történt volna a show folytatódott. Volt még egy kislány aki megsimogathatta az egyik delfint. Őt fél órán át biztattuk. Majd a medence két oldalán megjelentek gyerekek zászlókkal(?) és elmondták, hogy ne szennyezzük az óceánt és gyűjtsük szelektíven a szemetet. Köszönjük. A delfinshow után megnéztük az ausztráliai állatok kiállítását majd irány a 4D mozi. Na de mi az öregördög nyila az a 4D. Ezen töprengtünk miközben mentünk be a moziba. Kaptunk polárszűrős szemüveget amibe olyan bénán volt betéve a két lencse, hogy térbenláttuk tőle a filmet. :D Elsőre picit nehéz volt megszokni, hogy nem a vásznat kell nézni, de aztán volt a nagy csoda, hogy jééé ez ilyen közel van? Természetesen még mindig nem tudni mitől négy a 4D. Amikor ültem le picit furcsa volt, hogy egy kis műanyag csövecske van az ülés alján. Ezt nem is értettem. Azt se figyeltem meg, csak kifele menet, hogy az előttem lévő szék háttámláján van egy kis szerkezet. Szóval egészen addig nem tudtam mi is az a 4D amíg kb. az első percben egy vidám tengerész arcul ne köpött volna. Ott volt a vásznon, meghúzta a palackját, majd röhögve pofán prüszkölt. Az előttem levő szerkezetbe ugyanis egy kis spricni volt beépítve ami a megfelelő pillanatban egy pici víz permetet tolt az arcunkba. A vége felé már furcsa volt, ha egy kiadós delfin ugrás után nem kaptam a felcsobbanó vízből én is. Volt levegő befúvás előröl, hátulról oldalról. A kis műanyag csövön nagy nyomású levegőt nyomtak át, amitől az ide oda cikázott odalent. Ez azt eredményezte, hogy a vászonról lemászó (3D ugye!!) pókok a lábunk alatt folytatták tovább az utat. Brrr... Ha nagy mélyek voltak akkor megrázkódtak a székek. A legnagyobb sikere azonban azoknak a kis gombocskáknak volt amik a megfelelő pillanatba vesén bökték az óvatlan mozinézőt. Ha a vásznon esett a hó akkor a nézőtéren is esett. Ha víz alá merültünk és légbuborékok jelentek meg a filmben akkor a közönség közé milliónyi szappanbuborékot toltak. Egyszóval nagy élmény volt. Ezután levezetésképpen végignéztük az akvárium részt. Volt egy hatalmas akvárium amiben sok mindenféle állat volt. Ide fizetett úttal búvárokat is visznek. ;) Volt még egymás mellett két rész. Ezek kb öt emelet magasak voltak. Az egyiken fel lehetett menni mozgólépcsővel. Itt különálló "kisebb akváriumok voltak" mindenféle állattal a csikóhaltól kezdve a piranján át a kis fekete-zöld békáig. A másik felében az épület együttesben egy hatalmas egybefüggő dupla falú henger volt(5 emelet!!). Ennek a hengernek a belsejében lehetett lemenni, miközben körülöttünk úszkáltak a különböző halak. Az egyik szinten 4-5 cápa mellett pár egyéb veszélyes halacska rótta fáradhatatlanul a köröket. Este nyolckor amikor beültünk a kocsiba már mindannyian elég fáradtak voltunk. Azt hiszem megérte eljönni, hisz egy igen tartalmas napot tudhatunk magunk mögött. ;)